Tagszervezetek

Tisztelt hölgyek! Tisztelt urak!

  Köszöntöm a tisztelt vendégeinket akik megtisztelték részvételükkel a 45 éves jubileumi ünnepségünket, köszöntöm egyesületünk ünneplő tagságát.

Márai Sándort idézve:

    „Az élet gazdagabb lesz,

    ünnepibb és emberibb,

    ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét

    a rendkívülivel, az emberivel,

    a jóindulatúval és az udvariassal;

    tehát az ünneppel.”

  Igen ma mi is ezen munkálkodunk. Ünnepelünk! Elfeledve a hétköznapok problémákkal, gondokkal teli perceit azért jöttünk ma össze, hogy méltó módon visszaemlékezzünk a megtett utunkra, sikereinkre, és ebből erőt merítsünk a jövő éveinek gazdagabb közösségi életének megteremtéséhez.

  Mielőtt elkezdeném ünnepi visszaemlékezésemet javaslom, hogy felállva egy rövid, csendes tiszteletteljes főhajtással emlékezzünk meg a közülünk végleg eltávozott nyugdíjas társainkról. Köszönet nekik, hisz az itt ünneplőkkel együtt hozzájárultak ahhoz, hogy most ünnepelhessük az egyesületünk megalakulásának 45. évfordulóját.

  Sokat gondolkodtam azon, hogy mi legyen a megemlékezésem fő vonalvezetése. Oly sok minden történt velünk a 45 év alatt, melyekről órákig lehetne beszélni. Úgy döntöttem, egy rövid összefoglaló áttekintéssel elevenítem fel az elmúlt 45 év eseményeit a teljesség igénye nélkül.

  1970. december 14-én 16 fő nyugállományú katona, határőr, rendőr a haladó hagyományok megőrzése, valamint a nyugdíjas korosztályok összefogása érdekében megalakította a Nagykanizsai Fegyveres Erők és Testületek Nyugállományúak Klubját.

  A kezdeti időszakban háromtagú vezetőséget választottak a klub ügyeinek intézésére. A klub működése itt, ebben a házban, az akkori Helyőrségi Művelődési Otthonban volt biztosítva. Ez egy lényeges helyzet, amely a fennállásunk óta sem változott, hisz ma is ez a ház működésünk színtere, csak a neve változott.

  A 70-es évek elejére az akkori nyugdíjtörvénynek megfelelően sok tiszt, tiszthelyettes elérve a nyugdíjba menetel felsőhatárát nyugdíjba került, és látva a nyugdíjas klub lehetőségeit többen felvételüket kérték a klubtagjainak sorába. A megnövekedett létszám újabb és újabb feladatokat követelt a klub vezetésével szemben. A tisztségviselőket ciklikusan választották meg. Először öt majd négy év volt a ciklusok ideje.

  A rendelkezésünkre álló adatok szerint a következők voltak elnökei a klubnak.

1970-1975 Kishalmi Imre nyá. alez., 1975-1980 Nyuzó Imre nyá. szds., 1984-1989 Móricz istván Béla nyá.,alez. 1989-1999 két cikluson át Gőcze István vőrgy., 1999-2007 Kónya István nyá. hőr. alez., 2007-2013 Poprádi Zoltán nyá. ezds. 2o13-tól személyem.

  Az elnökségi tagokat nem sorolom fel, de munkájuk alapján feltétlen meg kell említenem: Dr Kerék Imre nyá. ezds., Horváth István nyá. ezds., Harasztosi Vincze nyá. alez., Zóka Tibor nyá. szds., Harangozó László nyá. r. alez., Bődör László nyá.szds., Kappel József nyá.szds., Varga Gyulánét, Gőcze Istvánnét, Iványi Miklóst, Balasa Károlyt.

A továbbiakban azokat a főbb időpontokat említem meg amelyek meghatározóak voltak egyesületünk életében.

  1988-ig klubunk zárt közösségként működött. Ami azt jelentette, hogy tagjai a nyugdíjas katonákból, rendőrökből, határőrökből kerültek ki a hozzátartozók a feleségek, gyermekek látogathatták a rendezvényeket.

  Az 1988 évi közgyűlés lehetővé tette a pártolótagság felvételét az özvegyek, feleségek, a hozzátartozók köréből. Ez a későbbiekben a civil emberek felvételével bővült. Ez lehetővé tette a klub létszámának nagyobb arányú megnövekedését /250 Fő/. Ezáltal Nagykanizsa város egyik legnagyobb idősügyi szervezete lettünk.

  1995-ben a Honvédség átszervezéséből adódóan klubunk figyelemmel a klubéletre, a tagság közösségi célkitűzéseinek biztosítása érdekében megalakította a Nagykanizsai Honvéd Kaszinóért Alapítványt. Megalakulása óta, az alapítvány biztosítja a működésünk alapvető feltételeit. Ezért mindannyiunk nevében köszönetemet fejezem ki a jelenlevő Miskó János úrnak az Alapítvány kuratóriuma vezetőjének és a kuratórium minden tagjának.

  1999 második felében részt vállaltunk a Honvédségi Nyugdíjas Klubok Országos Szövetségének megalakításában. 2000-ben Harasztosi Vince nyá. alezredest az alakuló közgyűlés beválasztotta a HOKOSZ elnökségébe. Ezután hosszúideig képviselt bennünket a szervezetben.

  2001-ben az elnökség kezdeményezésére sor került Nagykanizsa város katonai történetének feldolgozására, amely 2003-ban „Volt egyszer egy katonaváros” címmel könyv alakban megjelent, a Nagykanizsai Városvédő Egyesület kiadásában.

  2009-ben a Zala megyei honvédségi nyugdíjas szervezetek együttműködési megállapodást kötöttek egymás tevékenységének a segítésére. Úgy ítéljük meg ez az együttműködés azóta szépen fejlődött, ezt bizonyítja a társszervezetek mostani jelenléte is.

Köszönöm, hogy itt vagytok és velünk együtt ünnepeltek!

  2010-ben ünnepeltük a fennállásunk 40 éves évfordulóját. Az Önkormányzat munkánk elismeréseként zászlót adományozott a klub részére, melyre ma is büszkék vagyunk.

  2013-ban figyelembe véve a jogszabályi változásokat, a klubot egyesületté alakítottuk át. Március 08-i hatállyal a Zalaegerszegi Törvényszék szervezetünket „Nagykanizsai Honvéd Egyesület” néven jegyezte be, azóta e néven tevékenykedünk. Az átalakulás következtében az egyesület okmányait is át kellett dolgozni, mely nem kis munkát jelentett az elnökség részére.

  Később a Polgári Törvénykönyv megváltoztatta az egyesületekre vonatkozó előírásokat, ezért 2015-ben az alapszabályt újra át kellett dolgozni, majd a Törvényszék javaslata szerint módosítani és a közgyűléssel el kellett fogadtatni. Örömmel jelentem, hogy a Zalaegerszegi Törvényszék végzésével már ezt is nyilvántartásba vette.

  Napjainkig ezen történések voltak azok amelyek meghatározóak voltak a szervezetünk életében.

  Az elmúlt 45 év azt bizonyítja, hogy közös munkával és akarattal sikerült megőrizni céljaink közül a legfontosabbat a közösségi szellemet, melynek eredménye, hogy most itt vagyunk és a Nagykanizsai Honvéd Egyesületről minta város egyik legnagyobb, legidősebb idősügyi szervezetéről beszélhetünk.

  Ez nem kis dolog. Azt hiszem, ebben mindannyiunk munkája benne van. Saját magának kell mindenkinek éreznie azt, hogy ehhez a nagyszerű munkához mit adott hozzá. Vannak akik többet tudtak vállalni, vannak akik kevesebbet, de azt mondja a közmondás sok pici sokra megy. Lényeg a végső eredmény.

  Ünneprontás lenne, ha nem beszélnénk arról, hogy mi módon értük el ezt az eredményünket.

  Nagyon fontos része volt ennek a rendszeres és szervezett klub illetve közösségi élet, az egymáshoz tartozás erősítése.

  Az éves terveink és programjaink megvalósítása nagymértékben hozzájárult ehhez.

  A mindenkori törvényeknek és előírásoknak megfelelően évente közgyűlésen értékeltük a tevékenységünket. A tagságunk közreműködésével, segítőszándékával sikerült mindig előrébb haladni közös céljaink megvalósítása érdekében.

  Úgy gondolom a tagságunk a 45 év folyamán legnagyobb részt a programjaink megvalósításán keresztül tudott azonosulni klubunk, egyesületünk céljainak megvalósításával.

  Melyek voltak azok a programok amelyekre szívesen emlékezünk vissza. Természetesen ennek megítélésében mindenkinek benne van a saját szubjektivizmusa. Mindenki saját maga tudja mikor mi tetszett neki, mikor, hol és melyik rendezvényen érezte jól magát.

  Megítélésem szerint az elmúlt 45 év során sok nagyszerű rendezvényt szerveztünk.

  Talán kiemelkedett ezek közül a különböző ünnepnapok alkalmából megrendezett családi estek.

Nőnapkor a hölgytagjaink köszöntése.

Szőlősgazdáink borversenye.

  A kirándulások az országon belül és külföldön, egytől egyig osztatlan sikert arattak. Sok helyen jártunk az elmúlt 45 évben.

  Kerekévfordulósok köszöntése. Az utóbbi időben az András napi disznótoros napjaink.

  Lehetne még sorolni, de nem teszem, ha valami jó volt tetszett, emlékei úgy is élnek bennetek.

  A rendezvények látogatottsága általában megfelelő volt. Tudomásom szerint érdeklődés hiányában rendez- vényt elhagyni nem kellett.

  Az elnökség nevében köszönöm a tagságnak a segítőkész hozzáállását, a jövőben is csak közös erővel tudunk sikeres tevékenységet folytatni.

  Külön köszönet jár azoknak akik az átlagnál többet tettek az egyesület érdekében, dicsőséget elismerést szereztek mindannyiunk számára. Ennek az elismerését szerette volna az elnökség kifejezni a megkülönböztetett emléklapok adományozásával, melyet elhelyeztünk előttetek az asztalokon.

  Ebben a nagy munkában nem voltunk egyedül. Mellettünk voltak és segítettek, támogattak bennünket az elöljáró szervek, a társszervezeteink országos és helyi szinten.

  A Magyar Honvédséggel a Hadkiegészítő Parancsnokságokon keresztül folyamatos volt a kapcsolattartásunk. Ez legnagyobb részt kifejeződött a klubunk illetve egyesületünk támogatásában. A Honvédelmi Minisztérium támogatásával valósítottuk meg a temetőben az egykor Nagykanizsán szolgált katonák emlékhelyét.

  Szorosan együttműködtünk a honvédség gondozási körébe tartozó nyugállományú katonák és özvegyeik, hozzátartozóik szociális helyzetének a felmérésében, továbbításában. Részt vállaltunk a kegyeleti kérdések rendezésében. A jól végzett munkájukért tagjaink számos kitüntetést, különböző szintű elismerést kaptak.

  A Honvédségi Nyugdíjas Klubok Országos Szövetsége biztosítja részünkre az országos képviseletet. A képviselet mellett a lehetőségeihez mérten anyagilag is hozzájárul működésünkhöz. Úgy értékeljük ez az egyik legnagyobb segítség számunkra.

  Helyi szinten jó kapcsolatot sikerült kialakítani a mindenkori városi vezetéssel, az Önkormányzattal.

  Rendszeresen részt vettünk az idősekkel kapcsolatos városi rendezvények megszervezésében és végrehajtásában.

   Az Önkormányzat tevékenységünk elismeréseként mint ahogy előzőleg említettem, zászlót adományozott részünkre. Pályázatok útján rendezvényeink megtartásához nem egy esetben anyagi támogatást kaptunk. Bízunk abban, hogy ez a jövőben is így lesz.

   A Polgármester úr 2015. október 02-án az Idősekért Ünnepi Hét keretében EMLÉKLAP adományozásával köszöntötte egyesületünket a város nyugdíjas lakossága előtt.

  A Honvéd Kaszinóban működő önképző csoportok is hozzájárultak eredményes tevékenységünkhöz. Az Énekkar, a Hölgyklub, a Diákszínpad fellépéseivel színesebbé váltak ünnepnapi rendezvényeink.

  A Zala megyében működő honvédségi nyugdíjas társklubok így a Nagykanizsai Határőr Nyugdíjas Egyesület, a Zalaegerszegi Honvéd Klub, a Lenti Fegyveres Erők és Testületek Klubja, a Keszthelyi Bethlen Gábor Nyugdíjas Klub tagjainak rendezvényeinken való megjelenése demonstrálta együvé tartozásunkat, megerősítve a klubjaink közötti együttműködést.

  Büszkék vagyunk erdélyi kapcsolatunkra is. 2011-ben testvéri, barátsági és együttműködési szerződést kötöttünk kovásznai nyugdíjas barátainkkal. Képviselőjük Orbán Sanyi bácsi itt ünnepel velünk. Kérek egy nagy tapsot részére. Együttműködésünk most van kibontakozóban.

  Végül úgy gondolom, kiemelten kell szólnom a Honvéd Kaszinó dolgozóinak segítő munkájáról. Ők voltak azok, akik hosszú évek során folyamatosan biztosították számunkra a zavartalan egyesületi munkához a helyet, valamint a szükséges tárgyi és személyi feltételeket.

  Engedjétek meg, hogy egy virágcsokor átadásával köszönjem meg mindannyiunk nevében az igazgatónőnek, a ház dolgozóinak irányunkba végzett munkáját.

  A tagság nevében köszönöm minden közreműködőnek a támogatását, segítségét, munkáját és hozzájárulását ahhoz, hogy itt és most együtt ünnepelhetjük fennállásunk 45. évfordulóját.

  Köszönöm az egyesület tagságának az egyesületünk érdekében kifejtett önzetlenmunkáját, hozzáállását.

  Kívánok mindenkinek jó erőt és egészséget és még nagyon sok kellemes nyugdíjas éveket.

  Az eddig végzett munka megfelelő alapot ad, megteremti a lehetőségét annak, hogy a jövőben még sikeresebben végezzük tevékenységünket.